S Z E R E T E T B E N   T E S T V É R E M

Interjú Papp Lajossal

Az alkotmányellenes hatalomnak való ellenállás joga is benne
foglaltatott abban az évezredes jogi hagyományban, amelyet
Szentkorona-tan néven emlegetnek a magyar történelem ismerői. A
magyar szabadságharcok vezérei mind kifejezték kiáltványukban, hogy
az uralkodó és nem a szentkorona ellen lázadnak.

A különleges gondolatrendszer ismerői és hívei európai értéknek
tekintik a Szentkorona-tant. Sőt, mai gondjaink megoldásában is
erőforrásnak vélik a szentkoronás gondolkodásmódot. A magyar
királyság e jelképéről Papp Lajos orvosprofesszor beszél.

Mi fűti önöket most XXI. évszázadban a szentkorona ügyében?

Papp Lajos: A Szentkorona-tan szellemiségének a modern korra való
alkalmazása lenne a célunk. Fontosnak tartom, ha ennél a két névnél
leragadnánk, hiszen Makovecz Imréről és többek között Melokkó
Miklósról van szó. Azt hiszem, hogy itt neveket kell említeni, és fel
kellene sorolni mind a 13 embernek a nevét ahhoz, hogy megérezzék,
hogy itt nem egyfajta történész csoportról van szó, nem egyféle jogi
csoportról, akik értelmezik a Szentkorona-tan jogi és történelmi
hátterét, hanem azt a szellemiséget, amit a Szentkorona-tan hordozott
és hordoz. Jelenleg annak a szellemiségét szeretnénk, hogyha a
magyar emberek magukévá tennék ismételten, és éreznék ennek a
jelentőségét.

Valóban feltűnő, hogy egyetlenegy jogász sem írta alá, ám tudjuk,
hogy komoly jogtudósok támogatják ezt a gondolatot, de nem merik
vállalni névvel. Vajon mitől félnek most a demokráciában?

Jogos a kérdés, nem tudom. A fortélyos félelem úgy látszik, hogy
igazgat, József Attila szavaival, ennél borzasztóbb dolgot nem tudok
elképzelni, hogy életük delelőjén túl valamennyien biztos egzisztencia,
vagy bizonytalan egzisztencia, de ez nem fog változni a jövőben, miért
félnek az emberek a legbelsőbb hitüket megvallani. Ezt tartom nagy
bajnak, hogy ebben a jelenlegi korszakunkban az írástudók ahelyett,
hogy odaállnának az emberek elé és segítenék a bizonytalanokat,
nehéz helyzetben irányt mutatnának, egzisztenciális vagy bármilyen
más félelem okán háttérbe vonulnak. Mondják a magukét, de név
nélkül, itt pedig ez mit sem ér, mert a szavak elvesztették a hitelüket,
csak hiteles emberek adhatnak a szavaknak is hitelt.

A szentkorona tagjai a király és a rendek. Noha itt az Európai
Unióban az országok nagy része királyság, és van felsőház, sőt lordok
háza is egyik-másik uniós tagállamban, nálunk ezek az évezredes
intézmények 1920-ban, majd 45-ben lerombolódtak. Mi adhat erőt
újjáélesztésükhöz?

Az a remény, hogy Magyarország és a magyar embereknek itt Európa
közepén valóban van és nemcsak volt szerepük az európai történelem
alakításában. A Szentkorona-tannak a mai napra lefordított
legfontosabb üzenete, hogy abban az időben, amikor Európában a
királyok abszolút hatalommal rendelkeztek, a magyar királyok fölött volt
egy szakrális hatalom, maga a szentkorona, amely korlátozta a királyt
a napi politikában, a mindennapi cselekvésében. Tehát pontosan ez a
lényege, hogy a mai napokban is a politikai, gazdasági hatalom fölött
nincs egy olyan hely, fórum, eszme, amely őket abban korlátozná, hogy
ne hazudjanak, hogy a népet ne csapják be. A király mindig is érezte,
amíg a magyar szentkoronát jelképesen a feje fölé tették, hogy ő a
jóistennek is köteles elszámolni és a magyar népnek is köteles
elszámolni tetteiről és tetteivel, és ez megkerülhetetlen volt. És bár ezt
többször a királyok is természetesen semmibe vették, de ennek
megvolt a következménye, vagy legalábbis az a félelem, hogy meg lesz
a következménye. A szentkorona eszmeisége az a szakrális
királyságnak az óvó, védő és egyben vigyázó, a rendre, az erkölcsre,
nemcsak a fizikai létre, hanem a szellemi létnek a tisztaságát őrző
hatalom is volt, és kell, hogy legyen újból.

Nemcsak jelképes koronát tartottak a király fölé, hanem
megkoronázták egy különleges ékszerrel, amelynek felső része lehet,
hogy Szent Istvánt is érintette. Alsó részét pedig a másik szent király,
László fivére, Imre kapta Görögországból és így több mint 900 éve - kis
változtatásokkal -, de fennmaradt ez a különleges tárgy, és így
egyedülálló a világon. Adhat-e ez neki valamilyen nagyobb hatóerőt?

Én azt hiszem, hogy van nagyobb hatóereje, de mindaddig, míg az
egyszerű emberek, akik a szentkoronáról hallanak, csak egy tárgyról
gondolkodnak, amit sokféleképpen vizsgálnak és próbálnak
magyarázni, és inkább elbizonytalanodást okoz a magyarázat, hogy
bizonyos zománcképeket kicseréltek, nem cseréltek, honnét származik
a korona. Bár a koronának, ha magát a fizikai történetét mesélnék el
az embereknek, akkor rá kellene döbbenni mindenkinek, hogy ebben a
fizikai történelemben is évszázadok során visszatérően megjelenik a
szakralitás, a korona elvesztése, fellelése, annak a jellegének és
hatalmának a megerősödése, ez szinte állandóan visszatérő. És mi
hiszünk abban, hogy ez a visszatérő erő most következett el, mert
nagyon nagy bajban van az ország, és ahogy Szent István
annakidején az égi hatalmakhoz fordult, ma nekünk is a szakrális világ
felé kell fordulnunk, hogy segítséget kérjünk a népünknek,
nemzetünknek.

Ami a nagy bajt illeti, hatalmas, csaknem reménytelen eladósodásban
vergődik hazánk. Ebben a helyzetben mit segíthet a régi
alkotmányosság spirituális felébresztése?

Itt már nemcsak a régi alkotmány spirituális felébresztéséről van szó,
hanem ennek a Szentkorona-tannak a jogi részéről is, tudniillik itt ezt
az országot ki- és elrabolták az elmúlt évek alatt, és azt a Szentkorona-
tan alapján létrehozott magyar alkotmány szerint kell helyreállítani a
rendet Magyarországon, amely ezt a rablást egyrészt nem engedi,
másrészt helyreállítja a rendet, ami azt jelenti, hogy az elrabolt
vagyont, amit a magyar néptől elraboltak, azt bizony vissza kell
szolgáltatni az országnak és a népnek.

Elidegenítették és elidegenítik a földet, holott ez még a királyok
idejében is a szentkorona tulajdona volt. Hogyan érvényesülhet ez a
tulajdoni hagyomány?

Vissza kell állítani ezt a tulajdonjogot, senkinek nincs joga a magyar
földet elidegeníteni, sem királynak sem miniszterelnöknek, sem
minisztereknek, sem egyéb földi halandónak addig, amíg ezt az
országot Magyarországnak hívják.

Igen ám, de a szentkorona örök tartományainak jelentős részében
ma idegen államhatalom érvényesül. Hogyan terjedhet ki ezekre a
területekre a szentkorona ereje?

Csak az elmúlt évszázadot figyelembe véve, itt világhatalmak dőltek
meg, olyan világhatalmak, amelyek magukat öröknek képzelték. Eltűnt
a nagy Szovjetunió, eltűnőfélben van a nagy Amerikai Egyesült Államok.
Újabb hatalmak vetik fel a fejüket és nem feltétlenül jóslás az, hanem
egy racionális felmérés, előre való gondolkodás, hogy átrendeződés
közben, alatt vagyunk. A világhatalmi tényezők kezdenek megváltozni,
másképp polarizálódni, mint ahogy ez a közelmúltban volt, és
bármennyire szomorú, de ki kell mondanunk, hogy az Európai Unió mire
teljessé válna, addigra gyakorlatilag elveszti szellemi és lassan
gazdasági erejét is. És igenis ezek a töréspontok alkalmasak arra,
hogy az alkotmányunk, a mindenkori törvényes magyar alkotmány
értelmében az ország, a nemzet a saját vagyonát és a saját sorsát a
saját kezébe vegye. Nem kell félni attól, mert ez ma különlegesen, vagy
esetleg sértően hangzik, mert nekünk ezeréves alkotmányunk és
ezeréves szentkorona szellemiségünk egy folyamatosságot ad abban,
hogy ezt az ezeréves rendet helyreállítsuk. Sok hatalom fordult meg
ezen a szent földön, Magyarország földjén, Kárpát haza földjén, letűnt
birodalmak történelmi emlékei maradtak, oszmán birodalom, osztrák
birodalom, orosz, vagy szovjet birodalom, amerikai birodalom, de
Magyarország van és lesz a jövőben is.

A szentkorona tagja, az ország-lakosok csak kis hányadban tudnak a
Szentkorona-tanról, márpedig, hogy ez érvényesüljön, ahhoz az
kellene, hogy a 10, vagy 15 millió magyarnak a nagyobb része legalább
ismerje ezt az értéket. Mit lehet ezért tenni?

Azt, amit szerkesztő úr tesz most is. Nem egy olyan ember ad most
önnek választ a kérdéseire, aki a szentkorona történelmével
foglalkozott volna, vagy jogi vonatkozásaival. Kiváló emberek vannak,
akik ezt elmondják, Zétényi Zsolttól Kocsis Istvánig sorolhatnám a
neveket. Én egy vagyok azon magyar emberek közül, aki leélte az
életét úgy, hogy fogalma nem volt arról, hogy mit jelent a Szentkorona-
tan. Magam is úgy gondoltam, hogy egy fényes, szép történelmi
ereklyéről van szó, és bizony kínkeserves fáradtsággal tudtam azt a
tudást megszerezni, ami ahhoz kell, hogy megértsem, hogy
tulajdonképpen miről is van szó. Nem kell mindenkinek ezt a
fáradtságos utat bejárnia, de meg kell érezni, hogy valami olyanról van
szó, ami közös kincsünk, közös tulajdonunk addig, amíg tudunk róla. Ha
nem tudunk róla, akkor elveszett. Nem szabad elveszítenünk ezt az
eszmeiséget, amit a Szentkorona-tan hordoz magában.