S Z E R E T E T B E N   T E S T V É R E M

Légy büszke magyar!

 

Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a rómaiaknak volt irásbeliségük, és amikor mi megérkezünk a Kárpát-medence területére, már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves irásbeliséget hoztunk magunkkal?

 

Tudjuk-e, hogy az Ómagyar Mária-siralom szövegét mi még a mai napig értjük, hiszen szókincsét, mind a mai napig használjuk? Shakespeare drámáit, a művelt; angol már csak szótár segitségével képes elolvasni, mivel annyit változott nyelvük az elmúl 440 év során. A miénk, megtartotta nyelvtanát és szókincsét. Nem volt hajlandó belesimulni, beleolvadni a nagy nyelvi forgatagba!

 

Tudjuk-e, hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a 200 000.

magyar népdalt, amelyből 100 000 már megjelent nyomtatásban is. A 80

milliós Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyűjteni.

 

Tudjuk-e, hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon? Európában nem ismerik a tündért, hetedhét országot, fanyüvőt, hétfejű sárkányt, még nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá.

 

Tudjuk-e, hogy Európa nem ismerte a magyarok bejövetele előtt a hús

megfőzésének módját? Nem ismerték a villát és a kanalat. Kézzel és késsel ették a sütött húst. Behoztuk a sajátos fűszerezési technikánkat, a

darabolást, a fűszerekkel való összefőzést. Az édes, sós, savanyú, keserű

izek mellé mi hoztuk az erős izt ételeinkben.

 

Tudjuk-e, hogy azért nem járnak tógában, ma Európában az emberek, mert mi behoztuk magunkkal a nadrágot, a zakót (kazak), a hosszú kabátot (kaftán). Amig Európa saruba, csizmába, bocskorba járt addig mi behoztuk a háromnegyedes sarkos cipőt. Sőt még az alsó fehérnemű is általunk kerül a világnak erre a részére. Gondoljuk csak meg, ma Skóciában, ha valaki igazán korhűen akar a skót népviseletbe felöltözni, akkor nem vesz alsónadrágot a kockás szoknya alá.

 

Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején, mi csodálatos növény és állatvilággal

rendelkeztünk, amit magunkkal hoztunk a belső-ázsiai térségből?

 

Tudjuk-e, hogy az elmúlt időszakban sikerült, a parlament által,

hivatalosan is nemzeti kinccsé tenni őshonos állatfajaink nagy részét? A

kilenc kutya fajtát, a három parlagi tyúk fajtát, a szilaj marhát, a három

mangalica fajtát, a tincses kecskét, és a galambjainkat. Ez egyben azt is

jelenti, hogy nem lehet őket keresztezni, az országból kivinni. Tehát meg

kell tartani a tiszta vérvonalat. A szürke marhát sajnos az osztrákok már

levédték előttünk.

 

Tudjuk-e, hogy a hollandok 400 éve termesztik a tulipánt, mi 3000 éve?

Mégis őket hivják a tulipán hazájának. Az egyetlen európai tulipán

fajtának, a Tulipa Hungaricának géncentruma, a Kárpát-medencében van.

 

Tudjuk-e, hogy a világ második alkotmánya a miénk? Az első az izlandi

720-ból, a második pedig: Szent István király intelmei Imre herceghez.

 

Tudjuk-e, hogy a reneszánszt, mint művészeti stilust Ausztria és

Németország tőlünk vette át?

 

Tudjuk-e, hogy az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót is mi

honositottuk meg a világnak ezen a részén? Mára már Európa elfelejtette ezt a tudást, és jórészt ennek köszönhető, hogy termőföldjeik tönkrementek, elhasználódtak. Ez az igazi indok arra, hogy miért is kellettünk az EU-ba!

 

És akkor még egy szó sem esett a magyarok ősi hitéről. Ezek persze csak

kiragadott példák, a teljesség igénye nélkül. Talán nem hiába iródtak le.

Jó lenne, ha legalább addig eljutnánk gondolatban, hogy magyarnak lenni nem szégyen! S akkor talán nem támolyognánk össze-vissza, abban a jogi, gazdasági és kulturális csapdában, amit nekünk állitottak Brüsszelben. S hogy nehogy azt higgyük, az iró fantáziája, üldözési mániája mondatja velem ezeket a szavakat, álljon itt egy idézet bizonyságul: Napoleon megkérdezte Francois Talleyrand-ot, hogy mit tegyen a magyarokkal. Talleyrand válasza:

 

- Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz!

 

A monarchia idején megvalósitották Talleyrand elméletét. És végül, tudjuk-e, hogy 1805-ben 6 ember mert beiratkozni a Pázmány Péter Tudományi Egyetemre, mert féltek, hogy az osztrákok megölik, kiirtják családjaikat? S nem sokkal később, 43 év múlva, megremegett a Föld. Most kereken 200 évvel később ugyanaz a helyzet. És 43 évvel később vajon újra lesz-e földindulás?

 

“Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!”

(Széchenyi István)

Mondd el minden Magyarnak, hátha még van remény újra Magyarnak lenni!