S Z E R E T E T B E N   T E S T V É R E M

„Pozitív folyamat indult meg”

Papp Lajos: ha nem hozunk áldozatot a családért és a nemzetért, akkor hogyan várjuk el, hogy eltartson bennünket a társadalom?

A demográfiai adatok romlása és az alacsony születésszám mögött számos ok húzódik meg, egyebek mellett az abortuszok igen magas száma is. A magyar családok helyzete bizonytalan, kevesebb gyermek születik, a fiatalok, bár szeretnének, nem vállalnak nagy családot. Mióta tart a folyamat, és mik lehetnek a következményei? A témában Papp Lajos szívsebészprofesszort kérdeztük, aki a nehézségek ellenére is bizakodó a magyarság és a családok jövőjét illetően.



– Milyen mértékben befolyásolhatja az abortuszok száma a demográfiai adatokat?

– Egy történész barátom kiszámolta, hogy a pozsonyi csatától, tehát 907-től napjainkig a honvédő harcokban, lázadásokban, illetve járványokban mekkora áldozatot adott a Kárpát-medencei magyarság a haza és az emberi lét védelmében. A professzor mintegy ezeregyszáz év alatt ötmillió főt határozott meg. Ezzel szemben 1956-tól a mai napig több mint hétmillió elvégzett abortuszról tudunk. A Kárpát-medencében élő népesség, ezen belül a magyarság reproduk­ciós képessége egészen egyedülálló. A brit szigetek, a Frank és a Német Birodalom – összehasonlítások alapján – a népességét megnyolcszorozta. A magyarság lélekszáma harminckétszeresére nőtt, tehát nincs okunk panaszra. Adjunk hálát azért, hogy ilyen reprodukciós képességeink vannak. A nagy kérdés csupán az, hogy miért nem élünk vele.

– Mivel magyarázható hazánkban a terhességmegszakítások európai viszonylatban is igen magas száma?

– Erről a témáról nagyszerű magyar emberek írtak könyvet, és próbálták felhívni a mindenkori hatalom figyelmét, hogy baj van. Őket általában kinevették annak idején, ma már mindenki elismeri, igazuk volt. Elsődleges ok a nemzeti tudat elvesztése, valós történelmünk tagadása, és az, hogy a pénz válik az emberek számára a legfontosabb értékké. Mondják, először a kocsi, utána a kicsi. Ez a gondolat már a szocializmusban megjelent, és azóta jelen van a társadalomban. A médiumok félelemmel töltik el az embereket, és jogosan merül fel bennük a kérdés: mi lesz velem, mi lesz a családommal? Mi lesz a gyermekemmel, ha megszületik, fel tudom-e nevelni? Azt az érzetet keltik, hogy minden bizonytalan, esetleges. Így inkább föléljük mindazt, amit kapunk, mondván, felelőtlenség lenne a gyermeknemzés. Pedig éppen az a felelőtlenség, ha nem alapítunk családot. Van egy magyar közmondás: „Ha a jóisten ád nyulacskát, ad hozzá füvecskét is.” Ennek jelentését egyik saját példám szemlélteti a legjobban: Balczó András – aki nemzetünk meghatározó egyénisége minden vonatkozásban – a hatvanadik születésnapján meghívott egy szűk társaságba ünnepelni. Négyen ültünk az asztalnál. Balczónak akkor született a tizenkettedik gyermeke, egy asszonytól. Kiderült, a három férfinak, három asszonytól összesen negyven gyermeke van. Amikor ostoba kérdésemet feltettem, hogyan lehet ezt bírni, ezt válaszolta: „Az első ötig vannak nehézségek. Öt után a gyerekek ellátják egymást, és megkönnyebbedik a sorsunk. Nincs televíziónk, együtt beszélgetünk, együtt imádkozunk. Amikor valaki nem bízik Istenben, akkor a magunkrahagyottság előhozza a félelmeket.” A magyar családokban annak idején a gyermekszületés mindig valódi öröm volt, s természetesen akkor is, ahogy most is, lemondással, áldozatokkal járt. Ennek ellenére, ha nem hozunk áldozatot a családért és a nemzetért, akkor hogyan várjuk el, hogy eltartson a társadalom? Amit adunk, azt kapjuk vissza.

– Milyennek látja mindezek tükrében a magyar családok jövőjét?

– Mondhatom, mégis abszolút bizakodó vagyok. Több mint ezernégyszáz településen jártam a Kárpát-medencében, s mindenütt változást tapasztaltam: egyre többen vállalnak nagy családot. Ezek az emberek istenhitben és magyarságtudatban élnek. Megindult egy pozitív folyamat, amelynek hatása még nem érezhető, a gazdasági nehézségek, a politikai veszekedések, a bizonytalanság miatt. Meggyőződésem, hogy négy-öt éven belül, akárhogy rosszabbodik a világ helyzete, Magyarország népessége növekedni fog.

– Minek köszönhető a változás?

– Tömeges az Isten felé fordulás, a nemzeti tudat erősödése, a valós magyar történelem kutatása és megélése. Bármennyire kellemetlen bizonyos emberek számára, a jelenlegi kormány a nemzetpusztító erők ellenhatását próbálja keresni. A siker még nem látványos, az viszont biztos, hogy ezt az utat kell járni. Én nem félek attól, hogy a magyarság kipusztul, viszont valóban nem mindegy, hányan alkotjuk ezt a nemzetet. A nyelvünk például védelem, érték számunkra. Mindig befogadó nép voltunk, és egyben integráló is. Akik ideérkeztek, és maradni is akartak, azok lassan megtanultak magyarul beszélni. Nekünk pedig a létet jelentheti, hogy végre befejezzük a háborúságot a körülöttünk élő népekkel, és békességben, szeretetben éljünk.

(Szeretetteljes köszönet a közlés lehetőségéért!)