S Z E R E T E T B E N   T E S T V É R E M

Papp Lajos bajtársai

Ébresztő! - Csaba testvér levele

Húsvét másodnapja van!  Nagy belső indítást érzek, hogy elmenjek én is locsolni. Hatalmas vödör hideg vízzel szembe önteni azokat akik alszanak. 2010 tavaszán leginkább azokat szeretném meglocsolni, hideg ébresztő vízzel, kiket nagy nagy szeretettel éveken keresztül  egy egy lelkiismeretes pap, szerzetes mindent félretéve nevelt, oktatott, hittan órákon, vagy kollégiumokban, iskola padokban...

Ébresztő hajdani hittanosok, egyházi intézmények növendékei!  A gonosz, néhány szomorú  - eléggé el nem ítélhető  - papról lerántotta a hallgatás fátylát, jól tette, de ti, mi akik oly sok lelkiismeretes nagyszerű, szentéletű papot, szerzetest ismertek  miért hallgattok? .... Igen, kell beszélni arról az 1%-ról akik, felelőtlenül bemocskolták a bennük bízó gyermekeket, de kell beszélni a többiekről is, azokról a lelkipásztorról is kik, hihetetlen jósággal, szeretettel hajoltak le hozzánk...

Nagyon sok papot ismerek, de ismerőseim közül hozzám mint hajdani gyermekhez egyetlen egy sem közeledett bűnös vággyal... Mindazt amit értéknek tartok magamban annak nagy részét olyan nemes lelkű papoktól kaptam, mint  Bálint Lajos püspök úr,  ki tegnap hunyt el. Róla, és még nagyon sok szentéletű papról, szerzetesről csak jót, szépet tudok mondani.... Hat év teológia alatt hozzám, de tudtommal társaimhoz sem, soha senki ferde hajlammal nem közeledett. Fehérvári szeminárium számomra tényleg a Megtestesült Bölcsesség otthona volt, és mindig nagy nagy szeretettel tisztelettel gondolok vissza az ottani tanáraimra, elöljáróimra, püspökeimre. Paptanáraink a tanulmányaikért, önfeláldozó munkájukért a kommunista rendszertől se elismerést, se segítséget nem kaptak, és mégis vállalva az oktatás a nevelés nagyon nehéz munkáját, hihetetlen tisztességgel helyt álltak, számomra, de hiszem, hogy kispap társaim számára is mindenben példaképek voltak.

Húsvét másodnapján ébredjünk fel, hallgatásunkkal önmagunkra is árnyékot vetítünk, mert a kívülállók csak a szennyről halva, könnyen általánosítanak, és azt hihetik, hogy az egyházi intézmények a bűnnek, a szennynek  az otthonai...  Bennünket az igazság melyet ismerünk, megtapasztaltunk, kötelez! Biztatlak, hogy egy egy kedves paptanárunkról, szerzetes nevelőnkről mi is rántsuk le a fátylat és írjuk le, fogalmazzuk meg egy- egy levélben, beszámolóban azt a sok jót szépet, mit általuk kaptunk a jó Istentől. Töltsük meg a sajtót, a világhálót olyan Istennek szentelt személyek életrajzával, cselekedeteivel, akikre csak büszkeséggel tudunk gondolni. Ne hagyjuk, hogy néhány, részben még nem is ellenőrzött féligazság, bemocskolja azokat az intézményrendszert, vagy azokat a személyeket  is, melyek számunkra nagylelkűen otthont adtak, lelki szellemi születésünkhöz hozzá járultak..

Húsvét másodnapján friss hideg vízzel, mindenkinek jó locsolást kívánok.

szeretettel, Csaba t.

Böjte Csaba:

Tavaszi nagytakarítás!

Választásra készülünk ott kint a nagyvilágban, de lelkünk mélyén ki az úr? Vajon ott bent, nem kellene-e elkezdődjön egy nagyon komoly kampány? Vajon a bennünket belülről irányító hatalmakat, erőket nem kellene alázattal, bölcs nyugalommal felülvizsgálni? Nézzük meg, hogy egyáltalán van kormánya, saját magam számára elfogadott elvekkel az életemnek? Vagy csak simán sodródok, játékszere vagyok a kinti világ pillanatnyi benyomásainak, kusza ösztöneinek?

Szerintem sem a politikai, sem a gazdasági reform nem fogja megoldani sem népünk, sem az emberiség, még kevésbé a magam gondjait, egy komoly belső lelki reform nélkül. Az ember önmagát, belülről kellene megreformálja! Választásra készülve jó lenne elgondolkozni, hogy ott belül, lelkünk mélyén ki van a kormányon, milyen pártok, hatalmak....? A dölyfös, mindenkit leócsárló, letaposó, hatalom utáni vágyam?
Az anyag elvű bírvágy? A kapitalizmus fogyasztás ösztöne? Vagy az alkohol, a különféle élvezeti cikkek iránti olthatatlan szomjam? Mi vezet, lényem hajójában ki van kormányon? Bennem, ott legbelül a döntéseket ki hozza meg?

Az ember hajlamos másokkal szemben nagyon kritikus lenni, és ez jól is van, de ebből a szigorúságból nem ártana, ha egy rész önmagunk felé fordulna.

Az általunk befogadott közel kétezer gyermek közül egy sem került hozzánk csak azért, mert a románok, cigányok, magyarok szétverték volna a családjaikat. Minden alkalommal a családot szétverő erő belülről jött: figyelmetlenség, naivság, alkohol, lustaság, bűnös kilengés és fojtathatnám a sort. Sajnos a családjainkat szétverő döntések ott bent, a lélek mélyén születtek.. Persze jól esik hárítani, a felelősséget mások nyakába varrni, az iskola, a TV, stb. Tudom, hogy jó lenne a fáradságos belső kemény munkát kiszervezni, másokra bízni, egy vasárnap délelőtti szavazással mindent megoldani. Ne csapjuk be magunkat: soha nem volt ennél nagyobb szabadság a Kárpátmedencében, de talán soha nem volt ilyen kevés befelé fordulás, ilyen kevés önuralmuk az embereknek, mint most. Önmagát kellene féken tartsa az ember! Szomorú szívvel mondhatom, hogy a bennünk lévő bűnös vágyak, kapzsi ösztönök okozták az elmúlt húsz évben a legtöbb kárt saját magunknak és népünknek.

Az utolsó ítélet nem lesz más, mint amikor Isten felmutatja azt az embert, aki te lehettél volna. Nagy szelíden, csak annyit mond: "nézd ez lettél volna, ha reggelente szépen, idejében felkelsz és a mindennapi munkádat szépen elvégzed, ezek lettek volna a te drága gyermekeid, unokáid, ha te bennem bízó lélekkel, vidáman, szépen, szorgalmasan, a jóban kitartva éled életed... Ilyen lettél volna, ilyen lett volna a családod, néped, a közösség melyből vétettél...., de sajnos, benned nem a józan ész, a szeretet, a jóság, a szorgalmas kitartás uralkodott, hanem a bűnös vágyaid, kapzsi ösztöneid, melyek aláásták önbizalmadat, életkedvedet, mely elnyelte életed megannyi drága percét, óráját". Isten nem fog senkit elítélni, egyszerűen mi mondjuk ki magunk felett az ítéletet azzal, hogy mindennapi döntéseinkben milyen erőket engedünk életünk kormányához... Ott belül mi választunk, döntünk, és ott bent is csak mi dönthetjük le a lelkünkre telepedett bűnös zsarnokot.

Milyen szép lenne, ha az elmúlt évek hibájából tanulva, egy hatalmas tavaszi nagytakarításban, minden szinten a selejtes, önző, kapzsi, bűnös erőket, letudnánk cserélni alázatos, becsületes, tiszta, dolgos családjainkra, Istenre figyelő vezetőre...

Isten adja, hogy mindannyian, ott legbelül is megtartsuk szabad választásainkat.... Én a szeretetre, Istenre szavazok!

Kisebb testvéri szeretettel,
Csaba t.
Déva, 2o1o

Böjte atya üzenete – Új szövetség!

[ 2007-04-10 - 13:01:58 ]

Isten szövetséget kötött velünk, emberekkel az ő Szent Fiában azzal,

hogy karácsonykor emberré lett és ette a kenyerünket, hordta a ruhánkat, két kezével együtt dolgozott velünk, eggyé vált az ő gyermekeivel.

Ez a szövetség sok szép percet, örömteli pillanatot jelentett. Jelenlétében, szavára emberek álltak talpra, gyógyultak meg testi, lelki betegségeikből és indultak el a szeretet útján. A Szentírás szavai szerint, volt mikor örömében felujjongott az Isten köztünk.

Virágvasárnapján bevonul Jeruzsálembe, az emberiség megosztott, kevesen vannak ott, hogy a vele való szövetséget vállalják, megéljék. Nagycsütörtökön félelmetes érzés lehetett térdre borulva megmosni Júdás lábát, kinek a zsebében már ott csörög a harminc ezüstpénz. És mégis megteszi, vérrel verejtékezve készül a kínhalálára, de a szeretetből kötött szövetséget nem rúgja fel. Nem fordít hátat a bűneiben tobzódó

világnak, isteni erejével nem kezd bennünket, szabad akaratú lényeket manipulálni, hanem szeret hűségesen, mindhalálig és pedig a kereszthalálig. Ő a velünk való szövetségéhez hűséges marad még a kereszten is, ott is értünk könyörög.

Mindannyian a keresztségben szövetségre léptünk Istennel. De nem csak vele, hisz a házassági, szerzetesi fogadalmak, ígéretek kötnek, a magunk kis vagy nagycsaládjaihoz. Egy-egy vidék, város vagy falu nagyobb közösségébe bele születtünk, szeretettel fogadtak, felneveltek, gondunkat viselték, így mindannyiunkat köt a szülőföld és az ott élők iránti hűség.

Köt a több mint ezer évvel ezelőtt kötött vérszerződés, mert a nemzetünk egységében otthon vagyunk. És otthon vagyunk ezen a földön is, mert minden mi él, szövetségesünk, az egész világ, az ökoszisztéma, mely iránti hűség nélkül mindannyian elpusztulhatunk.

Jézus Krisztus a nagycsütörtökökön, a Golgotán is hűséges volt a maga szövetségeseihez, hozzánk. Én a magam nagypéntekein hűséges tudok e lenni szövetségeseimhez? A nehézségek szétszakítják az általam vagy őseim által tett ígéreteket? A szívemben lévő szeretet diadalmaskodva feltámad az újrakezdésben?

Nagycsütörtökön minden osztályból a legkópébb gyereknek, akiknek egész évben sokat, sokan mosták a fejét, megmostam a lábát. Számomra is óriási élmény volt. Nem kirúgni, nem elcsapni azt, aki közben azért megérdemelné, hanem alázattal leborulni eléje és megmosni a lábát.

Intézetünk igazgatója mellém térdelt és megtörölte a megrökönyödött a gyermekek lábát.

Jelképes dolog, de nem lesz jövőnk, ha csak a szép, örömteli pillanatokban él, létezik a családjainkat, egyházunkat nemzetünket, az emberiséget összetartó szövetség és az időről-időre visszatérő nagypéntekeken mindent maga alá temetve összeomlik. Csak akkor van jövőnk, ha a legnehezebb percekben is összetartunk, hűségesen a jóban rosszban mindhalálig. Ha valaki összekente magát, akkor leszünk tiszták, ha alázattal egymást tisztára mosdatjuk.

Köszönöm Uram, hogy a magad nagycsütörtökén apostolaid lábát mosva, megmostad az én lábamat is, nem azért mert megérdemlem, hanem mert azt szeretnéd, hogy tiszta, szép és szent legyek. Arra bíztatsz, hogy a te példádra mi is ezt tegyük. Adj erőt, hogy ne elítéljük egymást, hanem a magunk nagypéntekein is hűségesek legyünk szövetségeseinkhez, és a szeretetben mossuk egymást tisztára.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok kegyelemben teljes húsvéti feltámadást a szeretetben, urunk és mesterünk, Jézus Krisztus példájára.

Szeretettel, Csaba t.

Déva, 2007. nagyszombat.